Abban a kivételes élményben volt részünk nemrég, hogy interjút készítsünk Jottányi Apor kultúr-tudósítóval, aki lényegében az összes érdeklődésre számot tartó műalkotás (legyen az film, könyv vagy zene) megjelenése után interjút készít a szerzővel, a kulisszatitkokat feszegetve. Nos, most úgymond akasztják a hóhért, alkalmunk volt ugyanis találkozni Jottányival egy árnyas-ligetes kávézóban ebben a júliusi hőségben, valahol Európa szívében, és interjút is készítettünk vele.
Apor, ugye tegezhetlek, végülis kollégák vagyunk, és így sokkal nyíltabb tudok lenni én is veled?
Természetesen.
Köszönöm. Nos, Apor, mint tudjuk, te valami hihehetlen ostoba kérdéseket tudsz feltenni az alkotóknak a műveikről. Ez azért van, mert bár érdekel a művészet, és világ életedben ezzel foglalkoztál, mégis, úgymond fingod sincs a belső kreatív folyamatok mibenlétéről?
Mondhatjuk így is. A művészekre mindig is csodálattal vegyes irigykedéssel néztem. Azt értem, hogy olyasmi a munkájuk, mint a mérnököknek, de hogy kitől és hogyan jönnek az egyes ötleteik, nagy rejtély. Furcsa csodabogarak ők, és igazság szerint, noha a művészet mondhatni erre épül, bevallom, még mindig hadilábon állok a szimbolizmussal, és egyáltalán, a közvetett utalásokkal, allegóriákkal.
Meghiszem azt. A Belga együttes állítólag miattad készítette azt a számot, amiben papagájhangon ismételgetik a refrénben, hogy "Te mit parodizálsz, te mit parodizálsz, te mit parodizálsz?" Számodra tényleg rejtély, hogy ez az együttes milyen jelenségekre reflektál az egyes számaiban?
Valóban én tettem fel nekik az ominózus kérdést az egyik koncertjük után, viszont be kell vallanom, hogy itt azért tudtam, miről van szó a zenéjükben, inkább a közönség kedvéért tettem fel ezeket a kérdéseket, azokért, akiknek szüksége lehet az értő útmutatásra, hiszen nem kívánhatjuk senkitől, hogy képes legyen elvontan gondolkodni, viszont fontos, hogy ne értsenek félre semmit. Értelmes választ mondjuk nem kaptam az együttes tagjaitól, de erre számítottam is, jó ideje foglalkozom már művészekkel.
Ez valami elképesztő. Nem is gondolná az ember, hogy ilyen előfeltételezésekkel is lehet művelni ezt a műfajt...
Igazság szerint ez felsőbb utasításra történt...a kultúrminisztérium szerette volna, hogyha egy kicsit ápolgatom, gondozom az emberek elméjét, főleg a "rázósabb" művészek esetében...
Talán a többi híres kérdésed és riportod is felsőbb suggalatra készült?
Nem, csak az az egy...de komolyan.
Mindenki ismeri azokat a kérdéseidet, melyekkel híres komikusoktól azt szeretnéd megtudni, honnan vették az ötleteiket. Ezek már-már védjegyeid, amikről megismer a közönség. Volt esetleg valami híres eset, amikor akkora ostobaságot kérdeztél, hogy a riportalanyod úgymond teljesen kiakadt?
Igen, nem is olyan rég. Tarantinoval volt alkalmam beszélgetni az Inglorious Basterds című filmjéről. Amikor megkérdeztem tőle, miért van helytelenül írva a bastards szó, teljesen elhűlt, és pár másodperc hallgatás után azt mondta, hogy most azonnal fejezzük be az interjút.
Ez legyen a végszó.
